Most hogy végre lett egy országuti-pálya vegyes edzőgépem ( Az eddigieket kicsit sajnáltam országúton…) megnyugodhatok a követjező szezon elött, amit remélem már végig is hajtok.
Gésák, ninják….keirin!
1948 szeptember, Japán.
A II .világháború után nagy társadalmi átalakulás küszöbén amikor az élet minden területén uj gondolatok jelentek meg, próbálva elfelejteni a Világháború okozta traumát szinte a semmiből termetődtek me egy olyan – a világon egyedülálló – ujfajta élsport mely jóval túlmutat a sport határain. Talán csak a futballhoz hasonló sportok – melyek világszerte oly kedveltek – hasonlíthatók hozzá. De mégis a legnagyobb hasonlóság a lóversenyekkel összehasonlítva van. Kilenc versenyző indul el kis – a hátsó kereket rögzítő – boxokból és egy épp nem versenyző profi mögött mennek 35-40 km/h –val 2 kört majd egy 3.ikat már 45 km!h-val és ekkor kiáll a felvezető és onnatól az utolsó kör sprint a célig. A pályák 333 vagy 400m-es, melyek mind fedetlenek és a burkolatuk legjobban az atlétikai rekortán pályához hasonlít. Esőben is alkalmas a versenyzésre! Kisebb a szélessége a Velodromok pályáinál, a kanyarok dőlése és a felmenő ív is kicsit másabb ( Bár ez szinte minden pályán különbözik -főleg ha régi és uj pályákat hasonlítunk össze- ami amiatt is lehet, hogy az egyenesek valóban szinte egyenesek, egy árnyalatnyi dőléssel. Mivel ezeken a versenyeken nincsenek pl. pontversenyek stb..így nem is szükséges szélesre építeni a pályát. A keirin páylák ezért keskenyebbek is mint az UCI pályák.
A száraz adatok szerint japánban 42 pályán nézhetik majdnem minden héten (télen és augusztusban nincsenek futamok) a fogadókedvű emberek a futamokat. A szórakozást 3600-4000 profi státuszban lévő versenyző biztosítja. 18 éves kortól gyakorlatilag az éltesebb korsztályokig! A legidősebb ma is aktív keirin versenyző 59 éves! Érdekes hogy a más kerékpáros sportolok pl. azok akik az olimpián is indultak japánban nem számítanak profinak…
